Visszajelzések
Miben segít a Kineziológia?
„Húgommal együtt voltunk Nálad pár hónapja, talán emlékszel ránk.
Amióta voltunk Nálad, a Húgom hatalmas léptekkel kezdett egyre jobban lenni lelkileg, önbizalmat szerzett és megvalósult az álma!
Ezúton is szeretném Neked megköszönni, hogy az egyik legfontosabb ember az életemben, ennyire boldog, s biztos vagyok abban, hogy ez a Te segítségednek köszönhető legfőképpen!
Hálás vagyok, hogy ennyire csodálatos emberhez vezettek minket, aki Te vagy!
Köszönöm Zsuzsi
„
– M
„A kisfiamhoz való kapcsolódásban segítettél.
Ahogy hazajöttem teljesen megváltozott a kapcsolatunk, a hozzáállásom. Nagyon jól tudtam rá koncentrálni, nem esett nehezemre játszani vele, kreatívnak éreztem magam játék közben, egyetlen egyszer sem emeltem meg a hangom, mindent meg tudtunk beszélni, a nehéz helyzeteket humorral, nevetéssel megoldottuk. Nem mellesleg mire hazaértem tőled teljesen elmúlt a fájdalom a vállaimból és a nyakamból.”
– K
” – Anya, Zsuzsi gyengéd volt hozzám, szerény lány és nagyon kedves volt velem, jól éreztem magam ott, nyugodtan és kedvesen beszélgetett velem.
– Én is így érzem, mindig jó Nálad lenni 
köszönjük!”
– Ovis kisfiú és anyukája
„Kedves Zsuzsi!
Csodás dolog történt, amihez biztos vagyok benne, hogy sokat hozzájárult 2 alkalom, amikor Nálad voltam. 12 hetes a babánk. Hihetetlen boldog vagyok, hogy sikerült. És tökéletes minden eredménye eddig. Köszönöm, hogy lelkileg segítettél!”
– A
„Az én történetem
Jó pár éve dolgoztam már azon, hogy a szinte állandósult negatív közérzetemen, életfelfogásomon valamelyest javítsak (ha csak pillanatokra is), mikor szembesültem vele, hogy bizony segítségre van szükségem. Sorban kaptam az élettől a figyelmeztető jeleket, végül „megadtam” magam.
Egy korábbi családi tragédia által, önmagamtól megfosztva, olyan terheket cipeltem, melyeket már nem bírtam el. Persze valahol mindig tudtam, éreztem, hogy ez a rám osztott szerep (amely miatt máig sem hibáztatok senkit, hisz most nem lennék az, aki)nem jó nekem és valahogy ki akartam törni belőle. Millió módszerrel próbálkoztam de ezek csak rövid ideig voltak hatásosak. Még mindig nem tudtam lerakni a hatalmas „zsákomat”, ami miatt rengetegszer tört rám a sírás és az „én nem így akarok élni” érzése. Semmi nem úgy ment, ahogy szerettem volna, úgy éreztem, mindig hátrányból indulok. Már kezdtem teljesen feladni, beletörődni, hogy nekem ez jutott, ebből kell kihoznom a legjobbat. Szerencsére a kitartásommal sosem volt gond. Akkor megoldom így az életemet, -gondoltam.
Aztán egy nőknek tartott foglalkozás során, az oktatónk egyszer annyit mondott: „Lányok! Megkérek mindenkit, aki úgy érzi, hogy feldolgozatlan traumái, ügyei vannak, akár a magzati vagy a gyermekkorából, az keressen egy kineziológust. Ez egy olyan módszer, amivel rendbe lehet rakni a korábbi „sérüléseket”. Persze engem itt már a sírás fojtogatott, hisz nagyon jól tudtam, bőven van mit „eldolgozni” bennem. Ezután még jó 2 hónapig töprengtem. Menjek, ne menjek? Kit keressek, merre induljak? Megráztam magam! Gondoltam megoldom egyedül is, hisz erre születtem, hogy nehézségek közt evickéljek. Közben a lelkem elnyomhatatlanul segítségért kiáltott. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy esetleg jobb is lehet. Miért ne próbálnám meg?! Interneten kezdtem keresgélni, ki az aki foglalkozik ezzel a számomra még ismeretlen módszerrel. El is mentettem egy telefonszámot, végül valamiért nem hívtam fel. Féltem. Nem mindegy az ember kinek mondja el azt, amiről még beszélni is alig tud.
Aztán egy őszi reggelen, a megyei újság címlapját nézve nyilallt belém a „mintha ismerném valahonnan Őt” érzése. Persze sosem találkoztam vele, mégis tudtam, Ő lesz az én segítségem. A cikket egymás után többször elolvasva, majd kiugrottam a bőrömből! Úgy éreztem, csak nekem szól! Egy életvidám, fiatalos, rögös utat bejárt nő, akit Zsuzsinak hívnak. Kávézót nyitott és kineziológiával foglalkozik. Üzenetben kértem időpontot, felhívni nem mertem, nehogy már a telefonban sírjak, hisz ekkor már állandósult nálam ez az állapot. 2 napra rá már a Zenit kávézó hátsó szobájában ültem és megállíthatatlan sírás közepette meséltem az életemről. Egy gyors izomteszt és már vissza is ugrottunk 11 éves koromba. Már csak azt vettem észre, hogy Zsuzsi fogja a fejemet, a szemem csukva és az én kis belső mozimban pörgetjük az eseményeket. Legközelebb álló szeretteimhez beszéltem, elképzeltem őket, olyanokat is akik már nincsenek köztünk. A sírás nem múlt, nehéznek éreztem kimondani minden szót de tudtam, ezt most végig kell csinálnom. Szinte tapinthatóvá vált, ahogy egyre jobban megkönnyebbülök. A hetek óta érzett mellkasi nyomásom eltűnt. Kaptam levegőt! A testem és a lelkem is. Még egy ellenőrző izomteszt, a két karom meg sem mozdult az enyhe nyomásra, tehát minden rendben.
Kisírt szemekkel de könnyű lélekkel és szárnyakat kapva indultam haza. Az elkövetkezendő időszakban, korábban soha nem tapasztalt érzések birtokába kerültem. Megtaláltam önmagamat, fel tudtam kapaszkodni a „gödör aljáról a hegy tetejére”. Köszönöm, azóta nagyon jó a kilátás innen fentről! Ha néha mégis úgy érzem, hogy valami egy kicsit nehéz, vagy „töltésre” van szükségem, már tudom merre induljak, hisz megtaláltam ezt a csodás segítő eszközt és a még csodásabb Segítőmet! Végre elhittem, hogy szabad és boldog életre születtem!
Azóta bíztatásomra már többen is részt vettek kineziológiai oldásban. Mondanom sem kell, mindenki pozitív élményekről számolt be, amiket én magam is tapasztalok azóta is rajtuk.
Hálámat kifejezni szavakkal nem tudom igazán.Inkább próbálok másoknak adni valami jót magamból. Néha talán sikerül is 🙂 „
– F
„Zsuzsi kedvessége, finomsága, szakértő hozzállása nagyon sokat segített nekem abban, hogy az elakadásaimat feldolgozzam és magamat jobban megismerve haladjak tovább az utamon a céljaim felé és egy minőségibb életet tudjak élni.”
– A
„Imádom az oldás napján a legerősebben jelenlévő fincsi, bársonyos lelkiállapotot, amikor minden olyan békés bennem és a helyére kerültek az apró részletek!”
– M