Belsoerintes Blog Az orokeseg

.. két éve tartogattam magamban…,  azt hiszem itt az ideje továbbadnom…

Két évvel ezelőtt kísértük el arra az útjára utolsóként távozott nagyszülőmet, amiről már nincs visszaút… 

Álltam a dombtetőn és millió gondolat között egy hirtelen feltámadt szellő kitisztította a fejem … nincs helye szomorúságnak, úgy nem méltó a búcsú… mit kívánnának tőlünk az eltávozott szeretteink? Legyünk boldogok, becsüljük meg a földi létet! 

Így hát… drága Őseim! Köszönöm mindnyájatoknak, hogy általatok lehetek. Köszönöm nektek, az életemet és a tanításokat, amiket kaptam tőletek. Így válhattam azzá a nővé, aki lenni szerettem volna. Büszkén vállalom, hogy nem szomorkodom, hisz bennem éltek tovább! 

… és biztos vagyok benne, hogy a mi Szigeti Mamánk is tudja, mindent átadott, amit tőle tudnunk kellett..

Ünnepélyesen megígérem, hogy én is továbbadom az unokáimnak a kék szőlő szeretetét, mert nekem ez ott, az oladi, családi ház udvarán sokat jelentett…  a kék szőlő nekem az élet íze… az életé, amit úgy élek, ahogy az szándékaim szerint méltó az őseim és utódaim hagyatékához is.

Hozzászólások

  1. Üdvözlet! Ez egy hozzászólás.
    A hozzászólások moderálásához, szerkesztéséhez és törléséhez látogassunk el a honlapunk vezérlőpultjának
    Hozzászólások menüpontjához.
    A hozzászólok avatarját a Gravatar biztosítja.

Hozzászólás a(z) WordPress Commenter bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük