avagy a kineziológus is ember
Igen… van fájdalom… van nehézség, ami egyedül nehezen megoldható…
Vadonatúj barátnője figyelmeztette pár nappal korábban.. nehéz lesz még… elfogadta az időpontot…. lehet igaza van… ha a sors úgy hozza ott lesz az illatterápián…
… és úgy hozta…. a szíve nehéz, úgy érzi a hiány dolgozik benne… reggel izgatottan ébred.. vár rá a segítség… ma talán jön a feloldozás és teheti könnyedén tovább a dolgát.
Megérkezik, megölelik egymást, két segítő nő… akik azon dolgoznak, hogy a hozzájuk érkezők megkönnyebbüljenek. Örülnek egymásnak, sorstársak.. mindketten nagy nehézségeket, veszteségeket megélt negyvenesek, akik az erejüket is megtapasztalták…
otthonos szobában kuckóznak… halk a beszélgetés… előkerülnek az illatok… igen az anyaság… az adni, segíteni vágyás… Mi veszett el? jön a kérdés … a hit, az önvalóm a felelet… a terápia elindul… nehezen engedi bele magát… még kontrollálni akar… de áttörnek a könnyek… nem zokogás… megállíthatatlan tisztuló sírás (ismeri, suttogva el is mondja, az természetes számára, hogy a nála megfordulók sírnak, de hogy ő valakinél?) … engedi, érzi, hogy könnyebb a lelke… rá mer nézni a rózsakvarcra .. a szemét becsukva még egy dátum is érkezik… ,de mennek tovább.. feldolgozzák szépen sorban a múltja történéseit…. és megérzi, igen megvagyok. …. tudom, hogy a helyemen vagyok, tudom, hogy az utamat járom… és talán életében először elismeri önmagát… stabilan áll a lábán a szoba közepén, tekintete az előtte lévő mezőn nyugszik.. látja, igen, teljesülhetnek a vágyai… türelmes, rendbe teszi a feladatait, megengedi magának, hogy pihenjen…a hite megérkezett… Újra látja önmagát…
Két óra múlva már ismét ő segít… halálfélelem a téma… a kliens felszabadulva távozik.. ő leül az asztalához és jönnek a felismerések… egy temetés,… az imák a gyermeke, aztán a saját életéért…. mennyire jó, hogy él… igen ez ő.. imádja az életet.